Változnak az idők Velencében. A lagúnák városában az elmúlt 900 év alatt kizárólag férfiak dolgoztak gondolásként. A gyengébb nem első képviselője, Giorgia Boscolo 23 éves, két gyermek Patrik és Nicolas édesanyja. Marghera-ben él családjával, és Velence Castello kerületében dolgozik egy éteremben. Családi hagyományokat folytat, édesapja Dante, Velence egyik legismertebb gondolása. Gyerekkori álma valósult meg. Nem ez volt az első próbálkozása a felvételi vizsgán, de most sikerült a felvételi követelményeket teljesítenie. A hagyomány felett győzött a demokrácia. A gyakorlati vizsgán egyenlő teljesítmények esetén a legfiatalabb jelentkező nyer felvételt. Így a kitartásához, a szerencse is párosult. Apja büszke lányára, továbbra is az a véleménye, hogy a gondolás egy férfi szakma - mert úgy nagy fizikai erő szükséges hozzá - de bízik lányában.
Casanova, a velencei kalandor
A fekete batár kerekeinek csattogását megkétszerezték Dux házainak falai, a város lassan a távolba tűnt, százados falaival, templomtornyaival, és a Wallensteinek ősi sasfészkével egyetemben. A jármű egyetlen utasa, egy komoly külsejű úriember éppen e kastélyból indult útnak, útiládájában egy aranynál is értékesebb kinccsel: a minap elhalálozott Giacomo Casanova életírásával.
Bár a talján kalandort sokan nem szerették, kevesek tudták kivonni magukat különleges személyiségének varázsa alól. Az utas – aki egyébiránt Casanova unokahúgának férje, Carlo Angiolini volt – sem kedvelte őt különösképpen, de mégis csodálta azt a határtalan életörömöt, könnyedséget, amely a velenceiből áradt. A vaskos papírköteg lapjain sorjázó történetek – melyeken még Duxban, a temetés előtt átrágta magát – egyszerre megbotránkoztatták és le is nyűgözték. Casanova szókimondó, de mégis roppant szórakoztató és elegáns stílusa különös ízt adott a számtalan parázna históriának. A férfi a batár sötét mélyén megbújó utazóládájára pillantott, melynek alján, bőrtokban, szövetbe göngyölve lapult az írás. Elpirult, és egy pillanatra mintha női kacagást, vad zihálásokat hallott volna, majd arra gondolt, vajon nem lenne-e illő még néhány rétegbe bugyolálni a vastag történeteket…
Apácákhoz lovaglókabátban
Rádöbbent: félreismerte Casanovát, akit kalandornak, szoknyabolondnak, állhatatlan fráternek és szemfényvesztőnek tartott: mert a történetek némelyikéből hihetetlen gyengédség áradt. Ez a nyavalyás velencei úgy szerette a nőket, ahogy senki más, és cserébe őt is úgy szerették, ahogy keveseket; egészen képtelen módon törekedett arra, hogy az együttlét alkalmával boldoggá tegye nőit is, ne csak magamagát.
A ládára sandított, irigykedve idézte fel Casanova históriájának előszavait: „Életem legfőbb törekvése érzékeim gyönyörködtetése volt, ennél fontosabb célt nem is tűztem magam elé. Mindig úgy éreztem, hogy a női nem kedvéért születtem e földre, szerettem őket, és mindent elkövettem, hogy ők is szeressenek. Az asztal örömei úgyszintén gyönyörködtettek, és minden más, ami kíváncsiságot keltett bennem”.
Könnyű dolga volt, fújtatta dühösen Angiolini, hisz öt láb és kilenc hüvelyk magas, sötét bőrű, vonzó férfi volt, és a szemei… Kevesen tudtak közömbösek maradni, ha megjelent a híres szédelgő, a hét nyelven beszélő csábító. Haláláig jó egészségnek örvendett, soha beteg nem volt, kivéve persze a szerelmi betegségeket. Vérbaj, kankó ez mind kínozta, életét végigkísérték azok a kórságok, melyekkel a különféle rendű és rangú fehérnépekmegajándékozták őt. Érett fejjel aztán óvatosabb lett a vén róka, gondolta kárörömmel Angiolini, majd még mélyebben pirult el, mint az imént.
Eszébe jutott ugyanis az „angol lovaglókabát”, amelynek említésétől nem borzadt a vén kujon. Nem átallott nyíltan írni arról az eszközről, mellyel vesszejét védte a kórságoktól. Bár Angiolini sem volt járatlan a szerelem művészetében – nem kis részben éppen a nagybácsija pezsgő vérét örökölő feleségének, Mariannának köszönhetően –, még a szájára sem merte venni annak a szerkezetnek a nevét, melyről Casanova könnyedén és csodálattal írogatott. Hogy milyen hálás, amiért számos kórtól megóvta, és hogy miféléket vásárolt: bőrből, halhólyagból meg bársonyból készülteket!
Borzadása hirtelen mélyebb lett: az istentelen még apácákat sem félt elcsábítani! Hallotta ugyan a mendemondákat, de nem hitt bennük, addig míg a vén kéjenc saját kezeírását nem olvasta. Hirtelen legyintett…, hol másutt történtek az esetek, mint Itáliában. A romlott Velencében a gazdag kufárok – csak hogy vagyonuk hozományként el ne vesszen –, lányaikat zárdákba vetették. Persze bűntudatuk mardosása miatt kedvezni igyekeztek nekik, minden földi jóval ellátták e bővérű velencei kancákat, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, ha már feleségekké nem lehettek. A zárdák fertőtől bűzlöttek, a Casanova-féle kéjvágyó csábítók pedig szabadon jártak ki és be, sorra csavarták el az apácák fejét.
Ólomkamrából a budoárba
Nem mindig hordta persze tenyerén jó sorsa a velenceit. Éppen haláláig szeretett szülővárosa bánt vele a leghálátlanabbul; amikor dölyfösen, több száz hódítással a háta mögött, tehetősen hazatért Velencébe, s azt hitte, neki mindent szabad. Kérkedett varázslótudományával, kabbalisztikus csodaerejével, azzal, hogy aranyat, gyémántot készít bármiből. Na és persze óvatlanul és nyíltan barátkozott a Velencében megforduló idegen követekkel, ami halálos bűnnek számított a hatalmára oly féltékeny, az idegenekre oly gyanakvó, vízre épült városban. Gyorsan le is fogták őt, majd az Úr 1755. évében a hírhedt börtönbe, a Dózse palotájának tetőszerkezete alatti, állandóan tűzforró ólomkamrába zárták. Ötéves fogságra ítélték, elkobozták kéziratait, könyveit, varázslóeszközeit és azt a szégyenletes irományt is, melyben egy bizonyos Aretino taglalja a szeretkezés testhelyzeteit…
Signore Angiolini csodálta Casanovát, aki a borzasztóan kilátástalan helyzetben sem vesztette el életkedvét és a reményt: társával, a nem kisebb csirkefogó Balbi testvérrel együtt megszökött a rettegett börtönből. A velencei még a szökés rohanásában is kész volt a szépet, a kellemeset keresni: percekre megállt a Dózsepalota tetején, és a csatornákon csillogó kelő napban gyönyörködött. Bizony, Angiolini sokért nem adta volna, ha maga is ott lehetett volna a tetőn, és ő maga is része lehetett volna a vakmerő tettnek, hisz akkor ő is diadalútra indulhatott volna szerte Európában.
Casanova előtt az addig zárt ajtók is megnyíltak, mindenki kíváncsi volt menekülése történetére, hercegek és hercegnék budoárjaiba fogadták az elegáns mesélőt, aki hihetetlen ékesszólással adta elő szökésének történetét, újra és újra. Hiúságát legyezgette a csodálat, mellyel a rezgő pillájú hölgyek hódoltak neki – akik aztán utóbb húsukkal fizették neki vissza azt az izgalmat, melyet történetével idézett elő bennük.
Szívén véres sebbel
Az utazó újra a ládára vetette szemét, majd lebiggyesztette ajkát. Nem mindig állt magasan a szerencsecsillagod, ugye, barátom? Emlékezz csak Henriette-re! Ő az a kis francia ribanc, aki hat évvel azÓlombörtönből való szökés előtt teljesen elcsavarta a híres Casanova fejét. Az emlékirat lapjai szinte lángolnak, ha rajtuk a Cesenában megismert nőről esik szó. A velencei igazán és mélyen szerelembe esett, áhítattal és csodálattal ír Henriette-ről, aki „a nap mind a huszonnégy órájában boldoggá tette őt”. A titokzatos nőszemély aztán elhagyta a csábítóját, aki ezt követően vette nyakába Európát, dühödten merült el az élvezetekben, és megpróbálta elfeledni a szívén ejtett véres sebet, ami mellé utóbb újakat is szerzett.
Angliában egy Charpillon nevű nő majdnem az őrületbe és az öngyilkosságba kergette a deresedő halántékú Casanovát. Az utcalány praktikái megalázóak voltak, a velencei azonban újra és újra törleszkedni próbált, de cserébe csak durva rúgásokat kapott. A szajha szándékosan fürdőjében fogadta, kívánatos testét azonban csak látni engedte. Pénzt követelt újra és újra, Casanovától utolsó tallérját is elszedte, de cserébe húsát – melyet annyian megkaptak már – nem adta oda neki. Meg is bűnhődött aljasságáért, Casanova annak rendje és módja szerint eltángálta, majdnem halálra verte. Amikor az egyszerre gyűlölt és imádott nőt halottnak hitte, csaknem a Temzébe ölte magát…
Signore Angiolini mélyebbre fészkelődött kényelmes ülésében, a batár pedig nagyokat döccenve haladt tovább. Mielőtt lassan elszunnyadt volna a beáradó júniusi melegben, arra gondolt, hogy a lebilincselő, ám istentelen és parázna irományt senki nem ismerheti meg, hanem mélyen el kell rejteni a családi könyvtárban…
Forrás: Havi Parabola Magazin
A Velencei önkormányzat úgy döntött, hogy létrehozza saját vezeték nélküli hálózatát. A szélessávú optikai hálózat lehetővé teszi, hogy különböző internetes szolgáltatásokat nyújtsanak a város lakosai, dolgozói, tanulói, és nem utolsó sorban a Velencébe látogató turisták számára.
A hálózat július 3-tól lesz elérhető a helyi lakosok számára. A Velenceiek ingyen hozzáférhetnek az internethez Wi-Fin keresztül Velence és Mestre kiemelt területein, mely folyamatosan bővülni fog. Ilyen a Canal Grande és partja, a Szent Márk tér, az autóbusz pályaudvar a Piazza Roma, a Santa Lucia Vasútállomás, stb.. A pontos terület egy interaktív honlapról leolvasható. http://www.cittadinanzadigitale.it
Június 22-én hétfőtől, itt lehet regisztrálni. A regisztrációhoz email címre, olasz Sim kártyára és személyi igazolványra van szükség. A turisták akkor csatlakozhatnak Velencében a Wi-Fi-hez, ha a http://www.veniceconnected.com/ honlapon, utazás előtt 7 nappal, vásárolnak valamilyen szolgáltatást (vaporetto jegyet, múzeumi belépőt, parkoló jegyet, stb.). A Wi-Fi-hez való hozzáférés időtartalma megegyezik a vásárolt szolgáltatások időtartalmával. Ez idő alatt számukra is ingyenes. Ha 3 nappal az utazás előtt teszik ugyan ezt, napi 3 Eu. Önálló szolgáltatásként a turisták számára szeptembertől lesz elérhető.
A projekt célja Velence 270.000 lakosának az élet minőségének a javítása. A közszolgáltatások hatékonyságának növelése (közlekedés, egészségügy, és oktatás). Velence speciális helyzetéből adódó digitális szakadék csökkentése. A Velencébe látogató 20.000.000 turista számára a minőségi turizmus biztosítása. Testre szabható útikaluz, szállásfoglalás, jegyelővétel, online portálak elérhetővé tétele. A lista közelről sem teljes. A gyakorlati tapasztalatok és igények fogják megmutatni, hogy milyen szolgáltatásokkal fog bővülni. A Velence vezetése hű elődeihez, kreatív ötletekkel, modern eszközökkel minden erejével azon van, hogy ez csodás város fennmaradjon, élhető teret nyújtson Velence polgárainak és az idelátogató turistáknak egyaránt
|
|
Érdekességek
