Velenceikarnevál.com

Muránói üveggyártás története

Muránó szigetén a híres üveggyártás 1291-ben kezdõdik, amikor a Velencei Köztársaság a gyakori tûzesetek miatt Velencébõl Muránóba ûzte az üvegmestereket.

A muránói üvegmesterek hamarosan a sziget legfontosabb polgárai lettek. A 14. századra az üvegmesterek számos kiváltságokkal rendelkeztek, megengedték nekik a kard viselését, a Velencei Állam mentelmi jogot biztosított nekik, és lányaik beházasodhattak Velence leggazdagabb családjaiba, viszont az üveggyártási titok megtartása érdekében nem hagyhatták el a Köztársaságot.

A muránói üvegmesterek évszázadokon keresztül monopolhelyzetben voltak a minõségi üvegkészítés területén, kifejlesztve és finomítva különbözõ technikákat, úgymint kristályüveg, zománcozott üveg (smalto), arannyal díszített üveg, (aventurine), többféleszínû üveg (millefiori), tejüveg (lattimo) és drágakövet utánzó üveg. A muránói kézmûvesek még mai is ezeket a több évszázados technikákat használják mindenféle üvegtárgyak készítésénél a kortárs mûvészeti üvegtárgyaktól és üvegékszerektõl a muránói üvegcsillárokig és borosüveg-dugókig.

Ma - Muránóban - a Giustinian Palotában rendezték be az Üvegmúzeumot (Museo Vetrario), mely bemutatja az üveggyártás történetét az egyiptomi idõktõl napjainkig.

Az üvegkészítés mûvészete

A muránói üveggyártás folyamata bonyolult folyamat. A legtöbb Muránói üvegmû „lángégõ megmunkálás” technikával készül. Az üvegmester egy lángégõ elõtt tartva az üveget, addig melegíti azt, amíg formálható lesz, majd különbözõ kéziszerszámok segítségével addig formálja, amíg eléri a kívánt formát. Az üveg szilíciumból készül, és magas hõmérsékleten olvad. Amikor az üveg folyékony halmazállapotból szilárd halmazállapotba megy át, egy bizonyos hõmérséklet-intervallumban puha és formálható lesz (mint a gyurma), mielõtt teljesen megszilárdulna.

Felhasznált anyagok

Egyes anyagok hozzáadásával az üveg olvadási pontját befolyásolják, csökkentve a formálhatósági hõmérsékletet. Minél több az üveg nátriumoxid tartalma annál lassabban szilárdul. Ez nagyon fontos az üvegmestereknek, mert így több idejük van az üveg alakítására. Nátrium hozzáadásával az üveg áttetszõsége megszûnik. Nitrát és Arzén hozzáadásával színezni lehet az üveget, és el lehet tüntetni az üvegbõl a levegõ zárványokat.

Színek, technikák és anyagok

A felhasznált színek technikák és anyagok változnak annak a függvényében, hogy az üvegmester milyen mûtárgyat akar készíteni. Az akvamarin (kékeszöld) színt réz és kobalt elegy, a rubin piros színt arany oldat hozzáadásával lehet elérni.

A millefiori (ezer virág) technika különbözõ színes üvegek rétegélésével, rudakra húzásával és feldarabolásával kezdõdik. Az így nyert különbözõ átmérõjû üvegdarabocskákon, amit „murrináknak” neveznek, láthatóvá vállnak a különbözõ színû üvegrétegek, különbözõ színû gyûrûk formájában. A murrinákat felhasználják üveggyöngyök készítéséhez, üvegékszerek készítéséhez és üvegtárgyak díszítéséhez.