Sóhajok hídja

Velence egyik legjellegzetesebb épülete a Sóhajok hídja. A 1600-ban épült híd a törvényszék épületét köti össze a börtönökkel. Történelmi tény, hogy Velence igazságszoltáltatása elfogulatlanabb és emberségesebb is volt, mint bárhol másutt. Ezt bizonyítja, hogy a világon elsőnek szüntették meg 1660-ban a kínvallatásokat is. Tévedések persze előfordultak. Ilyan szomorú eset emlékét láthatjuk a Doge-palotából kijövet, a Szt. Márk-templom Piazzettára néző oldalán. A hagyomány szerint egy kenyeret szállító péklegény hajnali útján egy előkelő úr holttestébe botlott. Megdöbbenve húzta ki a tetemből a gyilkos tőrt. Éppen jött az őrjárat, afiú ijedten menekülni akart- a tőrrel a kezében fogták el. A tárgyaláson még az is ellene szólt, hogy a meggyilkolt, aki a Tízek tanácsának tagja volt, a péklegény apját valamilyen kisebb bűnben elmarasztalta. Halálra ítélték. A kivégzés után derült ki, hogy a gyilkosságot egy másik patrícius követtel el szerelmi bosszúból. A Tanács megrendülten határozta el, hogy a templom falába illesztett mozaik Mária-kép előtt "örök időkre" minden éjjel két lángot kell égetni az áldozat lelkiüdvéért. A lámpák alá, intésül a hasonlóan elhamarkodott ítéletek ellen, odavésette: "Emlékezzetek a szegény péklegényre,"
Sóhajok hídja


